
Az első verzióra magától értetődő módszer az emeletes ágy. Itt a gyerekeknek meg van a saját kuckójuk, egymástól függőlegesen elkülönítve, nem, vagy korlátozottan látnak rá egymásra. Ugyanakkor ezt az elkülönülést a felső ágyon lévő testvér kontrollálja alapvetően. Kivéve, ha az alsó ágy elé függönyt rakunk fel.
Nem szeretem az emeletes ágyakat. A felső ágyon lévő gyereket nehezebb pesztrálni ha például beteg. Nagyobb gyerekeknél ez persze nem gond. De taszít az egyenlőtlenség is. Mi van, ha mindkét gyerek felül, vagy alul akar aludni? Ugyanakkor ez egy nagyon helytakarékos megoldás, lényegesen több marad a a szoba alapterületéből játékra, vagy egyéb bútoroknak. Az is igaz, hogy zsúfoltabbnak tűnik a szoba egy emeletes ággyal, mint két szimpla ággyal, mert az emeletes szemmagasság fölött húzódik. Ha azonban a szimplák mellett az egyéb bútorok plafonig halmozására kényszerülnénk, ez az előny amúgy sem érvényesülne.
Alapvető szembehelyezkedésem ellenére is van azért itt néhány olyan emeletes ágy, ami az én szívemet is megdobogtatja:
Alapvető szembehelyezkedésem ellenére is van azért itt néhány olyan emeletes ágy, ami az én szívemet is megdobogtatja:
El lehet különíteni máshogy is a gyerekek területeit. Lehet csak jelzés értékűen, például színekkel. Ez a "territórium" kijelölés vegytiszta esete.
Ráadásnak egy gyönyörű, kifinomult megoldás: mintákkal!
Ráadásnak egy gyönyörű, kifinomult megoldás: mintákkal!
Mindezeken felül függönnyel eseti, vagy bútordarabbal állandó megoldásként az egymástól való vizuális elkülönítést is meg lehet oldani.
Te és a gyerekeid melyik megoldást részesítitek előnyben? Szeretitek, ellenzitek, vagy hidegen hagynak az emeletes ágyak, elválasztó függönyök?
Képek forrásai itt.
Képek forrásai itt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése