A hálószoba

Milyen egy jó hálószoba szerintem? Először is hívogató, meghitt, pihe-puha, süppedős (utóbbi kettő „ízlés szerint”). Ez a kinézet. 

Másodszor: kényelmes, mégpedig minden értelemben. Kellemes tapintású, lehetőleg természetes anyagokkal van tele. Könnyedén, különösebb odafigyelés nélkül lehet benne mozogni. Nem ütközöl folyton bele a komód sarkába, nem rúgsz bele az ágy lábába. 

Végül, de nem utolsó sorban pedig úrrá van a káoszon. Utóbbit megint csak kis lakás pici hálószobájában a legnehezebb megvalósítani, de előrelátással, és egy kis erőráfordítással (nem feltétlenül anyagi!) megoldható bárhol. 

Azt kell végiggondolni apró hálószobában, hogy mi az, ami nélkül nem, vagy csak nehézkesen működik. Nekem ebbe a kategóriába az ágy, éjjeliszekrény, és a mindennapi ruházkodáshoz szükséges ruhásszekrény/komód tartozik bele. Persze, ha van külön, a hálóból nyíló gardróbunk, akkor ez utóbbi bútordarab rögtön feleslegessé válik. 

Egy jó éjjeliszekrény véleményem szerint kritikus fontosságú. Elég nagynak kell lennie, hogy kényelmesen elférjen rajra az éjjeli lámpám, egy kis tálka papírzsepinek, levetett fülbevalónak stb., egy pohár, egy könyv, és még egy kistányér, ha ágyba hoznék valami ennivalót. Ehhez nekem egy kb. 50x30 centis felületre van szükségem. Ezen kívül fontos, hogy legyenek fiókjai. Én pl. itt tartom a gyógyszereket. A másikba mehetnek azok a könyvek, amiket olvasnék, esetleg szemüveg.

A második kategória, az „ami jó ha belefér”. Ilyen a szennyestartó és/vagy szobainas, az ágynemű tárolására hivatott bútordarab, tükör (lehetőleg egészalakos) az öltözködéshez, esetleg egy karosszék és szobanövény. Sokaknak jól jöhet még ide egy pipereasztal is.

Amennyiben olyan a lakás beosztása, hogy ide kívánkozik egy nagyobb tároló a ritkán használt, illetve szezonális ruháknak, az is jöhet. Például ha alig van előszoba, és a többi helyiséghez képest viszonylag nagy a háló alapterülete. Végülis az összes helyiség közül a hálószobának árt legkevésbé a kissé kuckósabb jelleg. Ebben az esetben azonban, mikor már kezd zsúfolttá válni az alvóterünk, legyünk nagyon óvatosak a bútorok megválasztásával. (Néhány tipp itt.)

Ami sokszor a hálószobába kerül, pedig nem szabadna, az a dolgozóasztal. Sajnos jelenleg nálunk is ez az elhibázott felállás érvényesül… Alig várom, hogy megszüntessük! 

De még ha egyedül használjuk a lakást, akkor is: 

A hálószoba legyen a nyugalom szigete! Ez a helyiség ad teret  az ébrenlét és az alvás közötti átmenetnek. Mikor ide visszavonulunk, már ne legyenek feladatok, ne meredjen ránk a holnap elvégzendő munka sem elalvás előtt, sem pedig rögtön ébredés után. Arról már nem is beszélve, mikor valaki már aludna, valami más meg még monitor előtt dolgozik…

Amit fentieken kívül érdemes még a hálószobával kapcsolatban érintőlegesen megemlíteni, az a szőnyegek, a függönyök és egyéb árnyékolók, a falszín és a világítás.

Nekem a szőnyeg elengedhetetlen az ágy mellé. Elég egy kicsi is. Éppen csak arra kell, hogy téli éjszakán ha fel kell kelni, mezítláb ne a parkettára/kőre lépjünk ki az ágyból, hanem valami kellemesen puhára.

Ebben a szobában mindenképpen olyan árnyékolót válasszunk, amivel akár nappal is tudunk magunknak az alváshoz szükséges mértékben sötétet varázsolni. Nálam ez a vaksötét, van akinek a félhomály. Ízlések és pofonok.

A fal színének ajánlatos nyugtatóbb, kevésbé vibráló árnyalatokat választani, a világítást pedig mindenképpen differenciáljuk. Már volt szó a hálószoba átmenetet képző mivoltáról. Jó, ha ezt az átmenetet a megvilágításban is leképezzük. A lefekvéshez készülődéskor már ne ússzon a szoba fényárban. Kapcsoljunk csak egy visszafogott fényű éjjeli lámpát, amit majd az ágyban fekve kényelmesen le is tudunk kapcsolni.

Így egyrészt felkészítjük idegrendszerünket az alvásra, másrészt nem kell villanyoltás után a sötét szobában botorkálva eljutnunk az ágyig. És persze, ha már hálunk: az intim pillanatokban sem árt egy kis hangulatvilágítás.